A Hét Lemeze: Akasha System – Heliocene

“Bárhová is mész, menj teljes szívvel” – mondta egyszer a nagy kínai filozófus, Konfuciusz. A tanítás újra eszembe jutott az Akasha System friss kiadványát hallgatva, mert mintha éppen hasonszőrű gondolatok vezették volna az ujjait, amikor megírta ezt a pozitív érzetektől domborodó chill out elektronika anyagot.

Negyvenhat percében a Heliocene új fejezetet nyit a floridai Hunter Thompson tíz évre visszanyúló krónikájában, újraértelmezve a megszokott sejtszintű dallamok precíz szinergiáját, holografikus padjeit, spirálozódó törzsiességét és öko-futurista lendületét egy új napkorszakra hangolva – ahogy a lemez mellé rendelt szöveg is fogalmaz.

És ezt csak megerősíteni tudjuk: bár emberünk valamennyi zenéjét érdemes visszamenőlegesen is magunkévá tenni, ez a lemez a tőle megszokott, new age hatásokon érlelt, finoman átható lelki melegséget most még feljebb tekeri, vagy mondjuk úgy, még kitárulkozóbb, fényesebb, játékosabb az utaztatás (egyesek talán még azt is mondanák: poposabb), ami abszolút jót tesz az album miliőjének.

Valószínűleg azért is tűnik ez fel annyira, mert Thompson elengedte a korábbi, koszoskás lo-fi hangzást, tisztábban csilingel minden, miközben a klasszikus ambient dilemmát – ne legyen se túl arcbamászó a végeredmény, de ne csússzon bele a puszta háttérzene kategóriájába se – is sikerült áthidalnia.

Egy biztos: korra, nemre, zenei ízlésre való tekintet nélkül nagyon jót tud tenni mindenkivel ez a háromnegyed óra – úgyhogy induljon is a varázslás:

Persze az a legszebb, ha nem csak streameled, hanem meg is vásárolod a szajrét, ha tetszik – a Bandcampről akár vinyl változatban is.

(Szöveg: Unger András)