Ahogy a Döbrentei téri hídlehajtó, úgy Kin Teal friss EP-je sem egyenes irányokba halad

A budapesti producer új anyaga a basszus-zenei síkokon tanyázik, de egészen másképpen, mint ahogy azt ezektől a zenéktől megszoktuk: miközben a bass music az elmúlt években inkább a harsányságáról híres, nagyot akar mondani, hiszen nagyon fent van már az ingerküszöb, Kin Teal a szöges ellentétes irányba indul el – a kurtán furcsa mélységek felé. Bár nem dubstepet hallunk, nem nehéz kihallani belőle a műfaj kezdeteinek ethoszát, a korai Digital Mystikzet, Burial fátyolos misztikumát, miközben egy pillanatra sem engedi el a soulful elemek kezét (sem), és hát el lehet képzelni, milyen izgalmas koktél keveredik ebből – vagyis elképzelni nem kell, mert lehet hallgatni is itt lejjebb.

Ahogy a sajtóanyag fogalmaz, Kin Teal ars poeticája, hogy a digitális hangzások tudatosan fonódjanak össze a természetes elemekkel, így a Circadian játékosan nyers, tört ütemei is mintha élő organizmusok lenyomatát hordoznák. Az emberi hang ugyanakkor központi szerepet kap; legyen az darabolva és szétszórva vagy éteri módon loopolva, ezek a vokálminták adják a zene valódi lélegzetét.

És akkor most nyomódhat a play gomb: