A french touch egyik magyar nagykövete volt: Kőváry Péter legjobb pillanatai

Június végén hosszan tartó, súlyos betegség után meghalt Kőváry Péter zenész, a Neo zenekar egykori frontembere. Az utóbbi pár évben ugyan már inkább garázsrockzenészként volt aktív, szerepe elévülhetetlen a french touch, vagyis a funkkal újragondolt francia klubzenék (Daft Punk, Cassius, Stardust, később Justice – akik előtt djzett is -, Kavinsky, Yuksek és társaik), illetve az ebből fakadt, lendületesebb nudiscós vonulat hazai népszerűsítésében.

Most, hogy a műfaj az electroclash-sel együtt ismét be-beszüremkedik a mai bulitrekkekbe – hiszen lassan lejárt a szokásos húsz év, amire azt mondják, hogy zenei trendek újragondolt újraélesztéseinek szokásos fordulópontja -, arra gondoltunk, állítsunk emléket neki a legfontosabb momentumokkal.

Diszkópulzálás a Bermudás Mórocz Tamás énekével

És ezzel mindent el is mondtunk. Azt viszont akkoriban, amikor ez kijött, tehát a kétezertízes évek elején, meg nem mondtuk volna, hogy a dal magyarországi születésű. Pedig hát nagyon is:

Az énekes a témáról a Recordernek akkor azt mondta: “a dal egy éjszakáról szól, amikor elmész egy klubba és észrevétlenül egy olyan érzés fog el, mintha minden tökéletes lenne, a lehető legjobb helyen vagy és a legjobb társaságban. Amikor nem az órádat nézed, nem feszülsz azon, hogy kit fogsz felszedni, és nem is nagyon gondolkozol semmin, csak élvezed ezt a helyzetet. Most biztos mindenki röhög, hogy ilyen amúgy nincs, ami igaz is, de jó lenne ha lenne…”

Pont tíz éve: megalakult az AgeBeat & Kovary

2012-ben Hingyi Balázzsal. Kettejük előtt példaképként Alan Braxe és Fred Falke párosának mindig habkönnyű, életpozitív groovejai álltak, és ők sem fogták vissza magukat, amikor szórni kellett az örömhormonokat.

Lassú víz funkot mos

Kőváry azt is bemutatta, hogy nem okozott problémát neki belassulni egy kicsit. Vonós újdiszkó, reppbetéttel, és váratlanul bekúszó szaxofonnal! Hiába, akkoriban ezt még büntetlenül meg lehetett tenni, és még jól is bírt esni a megfelelő pillanatban.

Kétszázhúsz felett

Nem, ez nem Neoton-feldolgozás (pedig amúgy azt is készített emberünk), viszont annyira elektromos ennek a dalnak a hangszerelése, hogy szinte rázogat.

Utolsó remixe egy vérbeli búcsúdiszkódolgozat

Talán nem így tervezte, de egyszerre mellow és szexi, mint a késő nyári lenyugvó nap, aminek még bőven van ereje.

Aki a fentiek alapján jobban beleásná magát a francia house-ba, ami mostanában újra be-bepislog az ablakon, annak ezt a témában fogant írást ajánljuk tíz évvel ezelőttről.