2025 egyik legforróbb albuma Madonna 1998-as albuma?

Madonna akkor kezdte összerakni a lemezt, mielőtt betöltötte volna a 40-et, és azután, hogy életet adott első gyermekének, illetve elkezdte tanulmányozni a hinduizmust, a buddhizmust és a kabbalát, valamint belevágott az ashtanga jógába. Nem is csoda, hogy az albumon erősen jelen vannak a misztikus témák – amikhez viszont valami egészen más aláfestés illett, mint amit addig megismertünk a munkássága során. Babyface-szel és Patrick Leonarddal látott hozzá a zenékhez, ám miután a velük folytatott próbálkozások nem hoztak eredményt, új, kísérletezőbb zenei irányt vett az angol elektronikus producer, William Orbit mellett, aki nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az album Madonna karrierjének csúcsa lett.

Én épp a napokban vettem elő újra az ambient, new age, acid house, triphop, trance és klasszikus zene-inspirálta lemezt, és a sors ravasz csavarása, hogy most pedig beesett elém egy frissen megjelent írás a BBC kultúrrovatából, aminek az az üzenete, amit a címben is írtunk. A cikk annak megy utána, hogy mennyien és miért tekintik referenciapontnak a Ray of Lightot, amit most be is teszünk ide, hogy közben el lehessen indítani:

“Ez a popérzékenység és az elektronikus innováció tökéletes elegye: mindkettőt egyszerre tudja nyújtani, ami nagyon ritka”

– mondta a BBC-nek Kelly Lee Owens walesi elektronikus zenész és producer. Owens, aki a Ray of Lightot fő inspirációként említi 2024-es Dreamstate című albumához (amiről mi is írtunk), úgy véli, Madonna remekműve olyan, mint ami eleve elrendeltetett, hogy megszülessen, hiszen “pontosan a megfelelő időben és helyen jött létre, és mára időtlenné vált.”

Csak idén több kritikus is felfedezte a Ray of Light hangzásbeli örökségét olyan elismert lemezeken, mint a brit avant-pop alkimista FKA Twigs (az Eusexua albumon), a Portugáliában született, dán R&B zenész Erika de Casier (Lifetime), vagy az amerikai TikTok-készítőből lett popsztár, Addison Rae (Addison). Mindez nem véletlen: az album akváriumban úszós, áramlásszerű elektronikus megközelítése akkor, 1998-as megjelenésekor valós kulturális felforgató erővel bírt, így több mint 27 évvel később is ritka presztízst őriz.

Külön érdekes, hogy most júliusban maga Madonna is visszakanyarodott a Ray of Light-érához egy kissé megkésett remixalbummal, a Veronica Electronica cíművel: a kiadvány hét, klubközpontú újragondolással szolgál az eredeti dalokra, valamint egy eddig kiadatlan demó is feltűnik rajta: a szakítódal Gone Gone Gone.

Amikor az énekesnő júniusban bejelentette a megjelenést, a honlapján közzétett bejegyzésben elmagyarázta, hogy az album szintén ’98-ban jött volna ki, de a projektet “végül parkolópályára tette az eredeti album elsöprő sikere, és a több mint egy éven át reflektorfényben maradó slágerek sora.” És ez nem arcoskodás: az originál album 17 országban rögtön az első helyen debütált, Angliában nem kevesebb mint öt TOP 10-es kislemezt termelt, az Egyesült Államokban pedig a második helyig jutott (ami extrán sokat mond annak fényében, hogy akkoriban a tengerentúli mainstreamet Celine Dion és Mariah Carey maníros balladái uralták).

A Ray of Light végül 16 millió példányban kelt el világszerte – különösen figyelemre méltó szám, tekintve, hogy Madonna az albumot 39 évesen adta ki, ami egy kifejezetten kihívást jelentő életkor azoknak a női előadóknak, akik nem hajlandók visszafogni ambícióikat.

Shaad D’Souza újságíró úgy véli, hogy “valószínűleg ez az az album Madonna életművéből, ami 2025-ben a legjobban szól”, elismerve, hogy a produkció ugyan helyenként kissé avíttasnak hat – ami elkerülhetetlen a popzene folyamatosan változó világában –, ugyanakkor megjegyzi, hogy

“az alapvető összetevői mind olyan dolgok, amelyek mostanában éppen újra divatba jönnek.”

Szerinte amúgy a lemez reneszánsza már évek óta érlelődik, amit néhány “kissé undergroundabb album” indított el – köztük az ausztrál triphop-duó, az ASO 2023-as cím nélküli debütálása, valamint ugyanabban az évben a National Wonder Beauty Concept, amely az ecuadori producer, DJ Python és az amerikai kísérleti zenész, Ana Roxanne közös munkája. A BBC-nek azonban azt mondta, hogy a Ray of Light 2025-ben azért vált tűzforró hivatkozási ponttá, mert “most egy olyan fordulóponton vagyunk, ahol a popzenét már mindenki komolyan veszi.”

Persze a lemezt nem csak a hangzása emelte a sztratoszférába, nem ütne ekkorát, ha nem tartalmazná Madonna néhány legelmélkedőbb és legkitárulkozóbb dalszövegét. Az énekesnő a gyönyörű Little Star-ban kislánya, Lourdes születését ünnepli, ugyanakkor az anyja halálával is szembenéz a megrendítően nyers záródalban, a Mer Girl-ben; és nem hagyható figyelmen kívül a spirituális vonulat sem, ami ma már mindenütt jelen van az elektronikus popzenében, Charli XCX-től Ariana Grande-ig.

A Ray of Light elhagyta a járt utat a járatlanért, és ennek a rezgései máig fodrozódnak a könnyűzenében. Hallgassuk újra bátran, fedezzük fel a szépségeit, és mondjuk el másoknak is, hogy hallgassák újra – vagy először.

Szavak: Unger András

Published August 20, 2025.