Minden, amit Russelről tudnod kell

Russel a Gorillaz dobosa, MC-je, szabadságharcosa. Csak nem pont ebben a sorrendben.

Russel exkluzív interjút adott nekünk, amit most megosztunk Veletek.

Itt Russel. Dobos. MC. Szabadságharcos. Csak nem pont ebben a sorrendben. Persze bármikor vissza tudok menni, hogy variálgassak rajtuk, de most nincs rá időm. Maradj a pillanatban, és fókuszálj. Haver, a világ a kontrollját veszti. Nincs idő zavaró dolgokra. Haver, nálad is ezt akarják elérni. Le akarnak butítani, el akarnak téríteni, azt akarják, hogy az okostelefonodra vagy a számítógéped monitorára tapadj. Mint ahogy most is. Igen, látom. Russel figyel téged. Mármint úgy értem, hogy nem ténylegesen figyellek – az rossz lenne. És megsértene egy csomó adatvédelmi jogszabályt is. Na de a lényeg… mi is volt a lényeg… ööö…

FÓKUSZ! Ne hagyd magad kizökkenteni. Valójában a Gorillazról van szó. Sötét dolgok folynak – és mi nem nézünk félre. Ráközelítünk, mint egy spéci katonai drón. A célunk az igazság. Ez az egyetlen dolog, amiben egyet értünk, és ami összetart bennünket.

A Gorillaz előtt az államnak melóztam. Brooklynban. Ott nőttem fel, és ott ismertem meg a hiphopot is. De aztán minden félrement, amikor a bandám egy részét lelőtték egy éjjel-nappali előtt. Idősebb Russel Angliába küldött, mert azt hitte, ott majd biztonságban leszek, és egy Jane Austin regénnyel a kezemben a királynővel fogok teázgatni. Nem így történt. Ehelyett elrabolt egy kegyetlen angol csávó, aki motorolajtól és cigitől bűzlött: ő volt az egy és egyetlen Murdoc Niccals. Zacskót húzott a fejemre, és elvezetett a stúdiójába, ahol a fülembe tömött egy fülhallgatót. Már épp a bosszút terveztem, amikor megszólalt a zene. Azonnal elfelejtettem, hogy rá akartam támadni. Volt valami a srácban. Valamit mondott. Azt, hogy én és a Gorillaz összetartozunk.

A zenétől eltekintve Murdocban és bennem nincs semmi közös. Bár talán még az, hogy mind a kettőnknek van egy kis lelki baja. Az övé olyan 70%-ban bizonyítható, hogy létezik. Az enyém viszont valóságos: élőhalottjaim vannak. Halott rapperek uralkodnak rajtam. Jól hangzik? Válaszolok: NEM! Rohadtul barbár az egész, feltölti a testemet, keresztülömlik az ereimen, aztán kirobban belőlem, mint valami hiphop beöntés, amit sose kértem. De már megtanultam ezzel együtt élni, ami mindenképp pozitív. Az egyetlen jó megoldás, ha rossz dolgok történnek veled. Mint amikor Észak-Koreában lesitteltek, miután valami mérgező alga egy bérház méretű óriássá változtatott. Azt mondták, hogy én vagyok az észak-koreai Godzilla, majd bezártak egy ketrecbe Pyongyangban, mint valami szörnyszülöttet. Az emberek nevettek rajtam. Tök megalázó volt. De aztán rájöttem, hogy valószínűleg ezeknek a szerencsétleneknek ez a legszórakoztatóbb dolog az életükben azóta, hogy valaki arcot rajzolt nekik egy répára. Így találtam rá a pozitív gondolkodásra, vágod? Visszaszereztem az irányítást.

Ezt bárki megteheti. Szerezd vissza az erődet! A lényeg: egy pszichológus azt mondaná, hogy az összes veszteség, amit átéltem, az összes élőhalott hang a fejemben, elvette a józan eszemet. Na! Ez tett engem éberebbé, és emiatt veszem jobban az adást. Hamarabb kiszúrom az ijesztő árnyak fojtogató ujjait magam körül, fel vagyok készülve rájuk. Néhány ember azt gondolja rólam, hogy hülye vagyok. Egyik nap valaki azt mondta nekem, „Russ, te paranoiás vagy”. Erre azt válaszoltam, hogy „Igen? És honnan tudod a nevem?”. Erre ő: „Mert én vagyok az, 2D.” Erre én: „Tényleg? És ezt honnan TUDJAM? Amikor kiborg is lehetsz.” Megpróbáltam letépni az arcát. De átment a teszten. Ezúttal…

Maradj éber, haver. Koncentrálj. Ez az egyetlen út. Miénk az erő.

Published April 30, 2017.