Feeds Archive - Electronic Beats Hungary
Feed/Music

A Nap Kisfilmje: így csinálták meg a brit siketek a saját bulisorozatukat

“Amikor emberekkel kommunikálok, azt szájról olvasással teszem. De amikor zenéről van szó, amint megszólal a ritmus a membránokból, a testem reagál rá” – indítja mondandóját Troi Lee ebben a rövid, de annál erősebb dokuban.

Lee a Deaf Rave nevű londoni kezdeményezés atyja, amit azután indított el, hogy halláskárosult társaival együtt nem engedték be őket egy klubba. Az első partiját 2003-ban rendezte meg, 700 emberrel, és teltházat produkáltak, a világ minden részeiről érkeztek a siket sorstársak osztozni az élményben, amit a zene rezgése tud kiváltani.

Ennél emberibb példát nem mostanában láttunk arra, ahogyan a rave és a tánc utat tör magának – hiába, a basszusokat senkitől nem lehet elvenni.

Tovább
Feed/Music

Ha bírtad az Âme egyik felét Budapesten, akkor nézd meg a másikat is, ahogyan a londoni Royal Albert Hallban élőzik

Az Electronic Beats TV felvétele.

Ami idén szeptember közepén történt a Telekom Electronic Beats Festival-on a Várkert Bazárban, az egy örökkévalóságra beépült az emlékezetekbe: Dixon és Âme, a hömpölygős-epikus klubzenéket elszabadító Innervisions kiadó alapemberei 3 órán át vitték a fejeket messzi hangmezőkre. Fotókon meg is emlékeztünk a nem rövid éjszakáról.

Az Âme projekt mögött azonban nem egyetlen ember áll: míg nálunk Kristian Beyer DJ-zett, ahogyan rendszerint ő a lemezlovasa a projektnek, a stúdiós oldalt – és a live fellépéseket – a doktori kinézetű Frank Wiedemann képviseli. Idén pedig a szigetország talán legszebb hangversenytermében, a Royal Albert Hallban lépett fel, amit anyaoldalunk élőben streamelt is, de aki lemaradt róla, az most megkaphatja a performansz egyik csúcsát valamivel több mint negyed órában.

Az ebben hallható dalok a “The Line”, a “Gerne” és a “No War”, és olyanok vendégeskednek még a színpadon, mint a hangvarázsló Matthew Herbert és Gudrun Gut.

Aki pedig az Âme stúdiójába is benézne, annak javasoljuk ezt a videós túrát:

Tovább
Feed/Culture

Aphex Twin dilis cuccokkal kíván nekünk boldog karácsonyt

Mindegyiket valamelyik legendás videoklipjére alapozva.

A rőt üstökű tréfamester mostanában már egyre kevésbé titokzatoskodik, tisztességesen fel is lépeget Torinótól Berlinig, és hogy mennyire megjött a kedve, annak lehet a lenyomata az is, hogy most éppen merchandise-fronton jött elő újdonságokkal. Szenteste előtt egy hónappal, november 24-én nyílik meg a bazár online (illetve személyesen a kelet-londoni Kingsland Roadon, ha valaki arra járna), és olyan tárgyakat lehet majd berántani, mint a

  • Windowlicker esernyő,
  • Ventolin légszűrős maszk,
  • Donkey Rhubard játékmackó,
  • CIRKLON3 kapucnis pulcsi,
  • vagy a Come To Daddy rugdalózó (!!!).

Teaser videó is van hozzájuk:

Mindenkinek sok sikert a készlet erejéig tartó akcióhoz, reméljük, sikerül újítani valamit, és akkor lehet belekiabálni az éjszakába, hogy come to daddy.

Tovább
Feed/Music

Agybolygató delfines klippel vezeti fel új albumát a Panda Bear

Jó hír a progresszívebb könnyűzenék követőinek, hogy az Animal Collective-ből ismerhető Noah Lennox túlvilágian lebegős furapop-projektje, a Panda Bear ismét hallat magáról. Annyira, hogy az már biztosan tudható: 2019. februárjában jelenik meg következő sorlemeze, sorban a hatodik, Buoys címmel.

A borítója is egészen szép, ahogyan az itt lent látszik, de sokkal szebb nála a műóceán felett úszó delfint szerepeltető videó, ami simán működik meditációs célzatú képfolyamként is.

A 2015-ös Panda Bear Meets The Grim Reaper lemez folytatása a kiadó, a Domino közleménye szerint a kísérletezgetés mélyrétegeiben játszik, de hipermodern produceri munkával aládúcolva, aminek a végeredménye olyasvalami lesz, ami “ismerősen csenghet egy fiatal fülnek.”

Jelentsen ez bármit is. Mindenesetre a Dolphin ígéretes nyitány.

Tovább
Feed/Music

Max Cooper új klipjében felrúgják a fizikai időt

A videóért felelős Páraic McGloughlin az írországi Sligo egyik hídján rendezkedett be, ahonnan egyetlen kameraállásból rögzített 19 órányi timelapse felvételt.

Ez eddig nem lenne semmi extra, de aztán fogta a nyersanyagot, és hipnotizáló módon manipulálta: az egyes napszakokból kivágott formákat, és kollázs-szerűen ráillesztette azokat a teljesen más időkben szaladó képkockákra. Az eredmény olyan, mintha matekosan spirálozódó féreglyukak nyílnának a rohanó valóságban, és a vadul váltakozó alakzatokon át a múltból belenéznénk a jövőbe, vagy éppen vissza – de csak századmásodpercekig.

Tovább