“Mindent elvehetsz tőlünk, koronavírus, de az öniróniát soha!”

Még egyszer feltettük a kérdést a budapesti elektronikus zenei / kreatív szcéna több tagjának: mit csinálsz a karanténodban? Lejjebb az újabb ihletadó, ötletgenerátor válaszok.

Szavak: Unger András

Nemrég több alkotó embert körbekérdeztünk az éppen pihenő szcénánkból, mi minden jót művelnek a kényszerű szobafogságban. Szóba került házi fermentálás, Instagramon folytatott kreatív lánc egy távol élő grafikussal, barátnő bokszolni tanítása és legénypálma-szétültetés is. Folytatása következik!

LAU (technó, acid, elektró- és breakproducer)

“A hétköznapjaimon nem sokat változtatott a járvány, most is egész nap zenét írok – már amikor van hozzá ihletem. Sokkal több nem-tánczenét hallgatok, az NTS Radiora teljesen ráfüggtem, többek között Charlie Bones Breakfast showjára. A főzés is reneszánszát éli itthon, múlt héten csináltam ketchupot! Sokat sétáltatjuk Kikit is, a palántákat elültettük, és végre újra van időm felhúzni magam a politikán. Hamarosan érkezik egy videós live szettem is, úgyhogy erre is koncentrálgatok. De már nagyon várom, hogy újra élni lehessen az éjszakában, borzasztóan hiányzik az együtt zenélés, az embereknek zenélés, az együtt táncolás, az ölelések.”

Falcao (dj, a LavaLava csapat tagja)

“Azon szerencsések közé tartozom, akik nem a djzésből éltek, és a civil munkám is MÉG megvan. Home officeba kényszerítve, alsónadrágos videó-konferenciákkal telnek a hétköznapok, a maradék szabadidőmet pedig próbálom minél hasznosabban eltölteni. Több idő jut olvasásra, viszont a sort nem egy új könyvvel kezdtem, hanem újraolvastam Ryan Holiday – Az akadály maga az út című művét. Holiday arra vállalkozott, hogy a sztoikus filozófiai alapjait a mai ember számára érthető, egyszerű üzenetekre fordítja le. Mindenkinek ajánlom! Talán soha nem volt még ennyire aktuális. Az is tök jó, hogy végre van időm albumokat hallgatni. Az elejétől a végéig. Nem takarításhoz, futáshoz vagy utazás közben, hanem tényleg csak hallgatni. A legutolsó, amire megérte egy egész estét szánni, az Demuja – Atlantic Avenue című mesterműve volt. Jó látni, mennyire izgalmasan tudott megújulni osztrák barátunk. A Matt Karmil album is nagyon komoly mélységeket rejt és az új Four Tet is eléggé elkapott.

Ezen kívül régi álmom megtanulni zongorázni, most egy online kurzussal próbálok újra elindulni ezen az úton. Magántanártól eddig csak néhány órát vettem, és nagyon remélem, hogy soha nem fogja megnézni ezt a videót.”

Oltai Kata (művészettörténész, kurátor, a FERi galéria és a Konfekció butik üzemeltetője)

“Annak ellenére, hogy nagyon szeretem a lakásunkat, soha az életben nem töltöttem egyben ennyi időt itthon. Nem is bírom jól. Már az egyetem alatt sem tudtam itthon tanulni, minden munkám, sőt a munkáim alapja, hogy emberekkel és tárgyakkal találkozom. Nagyfokú esetlegességgel mozgok, és most nem csak a kurátorságot értem ezalatt, hanem akár a butikhoz kapcsolódó piacozást. Ez inspirál, a rutin pedig megölt, de legalább is könnyen depresszióssá tesz. Szóval nagyon nehezen viselem, és egy olyan munkám sincs, amit kvázi home office-szal meg lehetne oldani. Őszintén, nem is vágynék ilyen életre egyáltalán. Gyakorlatilag mindent abba kellett hagynom egyik napról a másikra, a galériát bezárni, a butikot bezárni, szakközépbe járok, női szabónak tanulok, ott megszakadt a napi oktatás, a rádióba nem járunk be, hanem online nyomjuk (Tilos rádió – Hajnali hasadás), egy szuper antropológiai indíttatású könyvprojekt végén voltunk, éppen mentem volna vele a grafikushoz, most ki tudja, meddig tolódik.

Volt egy nehéz szakasz, de most valamivel jobb. Sokat varrok, megcsináltam a Yale nyitott kurzusain egy nagyon izgalmas tanfolyamot az amerikai történelem utóbbi 150 évéről az etnikai kisebbségek (főleg afro-amerikai) szempontjából. Nagy a káosz sajnos, például hogy a galériában, ahol nagyon sok külföldivel dolgozom, hogyan lesz ezután. De egy régi emailre például most válaszolt a Queering Yerevan egy tagja, ami valószínűleg az általános felszabadult energiáknak köszönhető. Az egy nagy kérdés, hogy tudom-e és pláne akarom-e ugyanebben a tempóban folytatni majd.”

CRIME Máté (a CRIME szervezőcsapat ötven százaléka)

“Házi karantén megkezdésénél első dolgom volt amerikai Playstation accountot csinálni, ami azért volt fontos, mert egy kis okoskodással így regisztrálni tudtam az itthon egyelőre nem elérhető PS Now streaming szolgáltatásra, ahol több száz játék streamelhető vagy tölthető le, így hónapokig be vagyok biztosítva. Emellett végre van időm folytatni a félbehagyott könyveimet, mint például az HBO Girls sorozatát is részben jegyző Lesley Arfin Dear Diaryjét, ami a létező legviccesebb könyv a fiatalkori heroinfüggőségről, de Studio Ghibli anime maratont is tartok, és gyűjtöm a trekkeket egy különleges nyári CRIME mixhez – ez meg nemrég ment ki -, miközben azt is sikerült megoldanunk, hogy még a karanténban is együtt tudjunk bulizni másokkal, hisz partneremmel a CRIME-ban, Boldival elkezdtünk Zoom bulikat szervezni. Az első hatalmas vibe volt, szóval folytatjuk tovább, ha már ez a nyár elúszott, legalább az online házibulik valamennyire tartják bennünk a lelket.”

Csiszár Matyi (VJ / vizuálművész / kreatív technologista)

“Mivel elnapolódott a legtöbb nagy projektünk, rengeteg szabadon áramoltatható kreatív energia és idő szakadt a nyakamba, ezeket megpróbáltam az elmúlt hetekben a lehető leghasznosabb módokon felhasználni. A barátnőmmel (aki a Gyüttment nevű zerowaste fesztivál egyik főszervezője és a régi Gólya konyhájának az alapítója) kiemelten fontosnak tartottuk azt, hogy megmutassuk a nagyközönségnek, hogyan lehet a tartós élelmiszer vásárlást minimális hulladék lábnyommal megejteni. Egy videós körséta a konyhánkban szerencsére ehhez pont elég volt.”

“A konyhánkon kívül a karanténom másik helyszíne a műhelyem, a Meetlab volt. Néha átszöktem oda agyalgatni kicsit azon, hogy a lámpák és fényinstallációk gyártásához használt technológiákat hogyan tudnám olyan dologra használni, aminek jelen helyzetben van valami társadalmi hasznossága. Úgy néz ki, hogy találtunk egy izgalmas utat: antivirális fémekből fogunk “kilincsbillencseket” gyártani, azoknak akik nem szívesen tapiznak ajtókat nyilvános helyeken. Még nagyban fejlesztjük a terméket, de egy korai vázlatrajzot azért szívesen megosztok.”

Nova Gravity (dj, mindenes – Kolorádó Fesztivál)

“Az elején kicsit rémisztőnek tűnt, hogy hirtelen abból a nagy hajtásból, amiben voltam, egy sokkal lassabb ritmusra kell váltani. De pont kapóra jött, hogy nemrég vettünk egy házat a Mátrában, ezért egyértelmű volt, hogy ide fogunk elvonulni a párommal és apránként felújítgatjuk. Azóta napi protokoll a favágás, a tűzrakás és a séta az erdőben. YouTube tutoriálok alapján megtanultam laminált parkettát lerakni, gipszkartonozni és ArchiCAD-ben tervezni is, így már szépen alakul át a házikó, hogy majd egy szuper kis erdei lak legyen belőle. A legtöbb zenész beleállt a live streambe és a legkülönlegesebb soha le nem játszott számait akarja megmutatni a világnak, de számomra ez az időszak most nem erről szól. Most befele kell figyelni és megpróbálni kiszakadni azokból a loopokból, amikbe néha a társadalom, néha pedig saját magunk kényszerítjük bele magunkat. Szóval ha én bármit is streamelni fogok, akkor az kábé a napi láncfűrészelésem lesz!”

Pápay Fanny (freelancer grafikus, sok projekt között például a Budapest Park tavalyelőtti arculatának felelőse)

“Mivel szabadúszó vagyok homeofficeban, nem változott meg az életem gyökeresen, viszont rám is erős hatással vannak a körülmények. Sokkal motiváltabb vagyok és tök erős bennem a vágy, hogy új dolgokat tanuljak. Még a járvány előtt találtuk ki egy barátommal, aki kosáredző (is), hogy mi lenne, ha elkezdene tanítani kosarazni, és tudnék játszani egy élvezhető szinten. Szerintem fontos, hogy ne hagyjuk abba most sem a testmozgást, úgyhogy ha van lehetőségem, néha lemegyek dobálni. Régóta érdekel a játék, mindig jelen volt az életemben valamilyen módon, örülök, hogy ez végre megtörténik. A másik dolog, amiben elmélyedtem, az a 3D grafika, folyamatosan tutorialokat nézek, online kurzusokat csinálok. Tök élvezetes, hogy most ha valami koncepciót kitalálok, nem kell fotózás, hanem csak leülök a gép elé és megcsinálom. A karantén legelején sokkal lustább voltam, örülök, hogy fordult a dolog, és produktívan tudom eltölteni a napjaimat.”

Menishu (a budapesti OMOH bulisorozat szervezője és dj-je)

“Utazni jöttünk Kolumbiába március elején. Már Bogotában voltunk, amikor jöttek a hírek, hogy Berlinben (Menishu jelenlegi lakhelye – a szerk.) bezárnak a klubok. Szemben a nyilvánvaló sokkhatással mi azzal az elégedettséggel vigasztaltuk magunkat, hogy úgy buliztuk végig az utolsó berlini hétvégénket, hogy tudtuk, ez lesz az utolsó három hónapig, szóval kimaxoltuk. Másrészt örültünk a szerencsénknek, hogy olyan helyen vagyunk, ahol nincsenek korlátozások (még a bogotai Video Club-bot is leminőségellenöriztük a rákövetkező hétvégén). Aztán itt is elindult a pánik, mi pedig elkezdtük az azóta “na akkor futás a Karib-tengerhez” névre keresztelt önmentő akciót, haha. Ami szerencsére annyira jól sikerült, hogy egy csodálatos hegyi faházkomplexumban ragadtunk most már hat hete a teljes kijárási tilalomban, összezárva néhány hasonlóan szerencsés sorsú turistával és a tulajokkal.”

“Nyilván nem pont ez volt a terv, de azért igyekszünk kihozni a maxot a helyzetből: van itt egy eléggé rossz DJ kontroller, meg egy pár egész vállalható hangfal, szóval mi szinte biztosan többet bulizunk most, mint nagyjából bárki más a Földön. Ma például május elseje van, szóval jó berlini hagyomány szerint egy kis techno rave-vel mutatunk kabbeafaszomat a kapitalista kizsákmányolás és minden ecológiai alapvetést ignoráló végtelen növekvés intézményesült rendszerének. Ami már csak azért is időszerű, mert a globális világgazdaság és olcsó repülők nélkül a koronavírus se terjedt volna ilyen gyorsan es hatékonyan az egész világban. Üzenjük mindezt a világ másik feléről, a paradicsomi kolumbiai dombokról a multifizetésből összespórolt nyaralásról. Mert mindent elvehetsz tőlünk, koronavírus, de az öniróniát soha!”