Pár új elektronikus lemez, amikkel széppé tehetjük bármelyik hideg, esős és zord őszi napunkat - Electronic Beats Hungary

Pár új elektronikus lemez, amikkel széppé tehetjük bármelyik hideg, esős és zord őszi napunkat

A nyár végeztével nemcsak a klubok élete pezsdül fel, de a lemezkiadás is. Még alig kezdődött el az ősz, de máris van pár csemege, amivel könnyebben túl lehet élni az egyre inkább megkopó, haldokló természetet.

Aphex Twin: …I Care Because You Do (Reissue)

A kísérleti experimentális elektronika egyik legeredetibb alkotójának tartott Richard D. James 13 év szünet után, 2014-ben adott ki újra nagylemezt, azóta le sem bír állni, és kis túlzással élve, egyre-másra jelennek meg a különböző hosszúságú kiadványai. Legújabb albuma egy régi ismerős részben új tartalommal.

A nyakatekert ritmusairól, torz hangjairól és földöntúli szépségű ambientszőnyegeiről (na meg beteg videóiról, de ez most mellékvágány) ismert Aphex Twint harmadik nagylemeze, az 1995-ös …I Care Because You Do tette világhíressé, ez a hol zabolátlanul vad, hol pedig tiszta szépségű hibátlan műalkotás. Most, a nagy visszatérés újabb állomásaként ismét megjelent, a 12 klasszikus Aphex-darab 8 új kíséretében. A kulcskérdés ilyenkor mindig az: elérik-e a régiek színvonalát az újak, és hogy hozzátesznek-e az eredeti csomaghoz, vagy csak kiegészítik azt. Aphex Twin klasszikusa esetében pedig megtörténik a csoda. Az új számokat hallgatva azon csodálkozunk, miért is nem szerepeltek ezek már a 95-ös lemezen is. Az új …I Care Because You Do olyan, mint amikor egy kultikus filmnek évtizedekkel a premierje után megkapjuk a jól sikerült rendezői változatát.

Chasing Kurt: Cloud Dancer

Az van, hogy a német vidékről érkező deep house-zal nem nagyon lehet mellényúlni, és ez így van a 2009-ben alakult, második lemezét megjelentető Chasing Kurt trióval is. Lukas Poloczek énekes két társával, a zenei részeket készítő Pascel Verttel és Wojtek Kutschke-vel jó ízlés mentén keverik a populáris és a progresszív elemeket. Lukas-nak erős soul-hangja van, erősen rá is nyomja a bélyegét a zenére, ami ha nagyon elszállósba vagy zordabbra váltana, old rajta az ének. Amit meg kordában tart a zene, nehogy túl édeskésbe forduljon át. Nem világmegváltó ugyan a Chasing Kurt lemeze, de pont az a biztonságos és ártaématlan anyag, amit mindig jól esik betolni.

Nosaj Thing: Parallels

Jason Chung negyedik nagylemeze újabb izgalmas kaland egy idegen bolygón, amit a Los Angelesben élő producer rendezett meg számunkra. Szellemi mesterei között ott találjuk a Boards of Canadát, DJ Shadowt és Erik Satie-t is, az ambientből, absztrakt hip hopból, downtempo-ból és elektronikus zörejekből összerakott zenén pedig érezzük is a hatásukat, de mint egy igazán jó tanuló esetében is, Jason továbbviszi és új elemekkel dúsítva más szintre emeli, nem pedig csak rekonstruálja tanítói zenei fogásait.

Shigeto: The New Monday

A Nosaj Thinghez hasonlóan szintén amerikai, de a michigani Ann Arborban élő és alkotó Shigeto (Zachary Saginaw) negyedik lemezének címe is jelzi, hogy valamiféle újrakezdésről van szó. A szorgos kezdetek (2010-13) után jött négy csendesebb év, a pihenésnek azonban most végeszakadni látszik. Az új album magabiztos, izgalmas és változatos anyag, amiben a jazz éppoly magvas összetevő, mint a hip hop vagy a különféle elektronikus ritmusok, a gyakran lüktető négynegyed. A Ghostly megint elkönyvelhet magának egy erős nagylemezt a portfoliójában.

LCD Soundsystem: American Dream

A DFA-t is vezető James Murphy napjaink egyik legizgalmasabb zenei producere. Zenekara, az LCD Soundsystem három nagylemez és egy rakás EP után felbomlott 2011-ben, rendesen el is búcsúztak a közönségtől, majd négy évvel később egyszercsak ismét összeálltak, azóta pedig megállíthatatlanok. Jó érzékkel nem azonnal adták ki visszatérő lemezüket, hanem csak most, 2017-ben. Az American Dream pedig a zenekar eddigi legkiforrottabb, legerősebb lemeze (miközben a többi sem volt épp gyengének mondható), biztosan ott lesz minden évvégi listán. A nyolcvanas évek new wave-jét és szintipopját alaposan megidéző repetitív tánczene ezúttal jobban és konkrétabban idézi meg a nagy elődöket (a Talking Headstől és David Bowie-tól kezdve a Joy Divisionön és a nyolcvanas évek közepi Cure-on át egészen Brian Eno-ig és a New Orderig, és még lehetne sorolni), de hiába, az LCD Soundsystem mindet magába olvasztva egy új, még sosem látott szobrot állít fel, a magáét, és ezzel a nagyszerű lemezzel.