15 friss hang, akik ma meghatározzák Magyarország gépzenéjét - Electronic Beats Hungary

15 friss hang, akik ma meghatározzák Magyarország gépzenéjét

Magyarország szerencsés. Rengeteg a tehetséges zenész az országban, akiket egyre könnyebb észrevenni és akik ma már egyre inkább el is hiszik, hogy lehet és érdemes is komolyan venni ezt az underground elektronikus zene az életem-dolgot.

Egy tizenötös lista a magyar elektronikus zenei színtér friss hangjairól természetesen csakis a felszínt karcolhatja és óhatatlanul hiányos lesz, ugyanakkor hasznos és jó ablak arra a nem eléggé megbecsült aranytartalékra, amit már a sajátunknak mondhatunk. Ünnepi lista veteránokkal, zöldfülűekkel, optimistákkal, szomorúakkal, küzdőkkel, álmodozókkal, kísérletezőkkel, rápihenőkkel és a többiekkel.

GOSHEVEN

A Gosheven a 12z révén már jól ismert Szabó Bálint szóló projektje, ami 2017-ben egy elvarázsoló albummal mutatkozott be. A Leaperrel Gosheven elénk tárja, hogy milyen kemény és véget nem érő küzdelemmel jár elszakadni attól a konstruált férfiideáltól, amelyet már a megszületésétől fogva magán kell hordjon minden férfi. A tisztaságot keresi, ezt pedig nem csupán a zenei hangulat és a szövegiség fejezi ki, hanem a ma már feledésbe merülő alternatív hangolásokhoz való visszanyúlás is. Gosheven ugyanis a férfiideál képe mellett kísérletet tesz a nyugati zenét eluraló hangolási rendszer sztenderdjétől való elszakadásra is és a mai fül számára gyakran szokatlan hangolásokban igyekszik megtalálni az őseink ártatlanságát. A Leaper egy magával ragadó album, amivel könnyű azonosulni.

J MONO

A Wedding Acid Group magas oktánszámú fellépései nem sűrűn történnek meg a fővárosban (vagy azon túl), de ha igen, akkor az olyasmi, mint partizene bolond, de érzékeny ravereknek, akik egykor talán punkok voltak. A valahol a Legowelt és a Ceephax Acid Crew melodikus-savas vonzáskörzetébe tartozó, magasra polcolt tempójú dalok elkészítésében mindhárom tag részt vesz, akik közül Leidal Andrást és Balla “Galactic Jackson” Zolit sokan ismerik, de a csendes harmadikra, Keresztes Lórira is különösen érdemes odafigyelni. Az egyszemélyben, J Mono néven is alkotó zenészt sosem fogjuk hallani egy hipkocsma előtt péntek este részegen megfejteni a világot, mert ha nem a mezőgazdaság szekerét tolja Lajosmizsén, akkor inkább leül a vasak elé, és ilyenkor csoda történik. Ilyen csoda:

GYURIS

És akkor 2017-ben Szeged unottan az asztalra csapott és hirtelen megszületett a magyar cloud rap/trap. Ráadásul rögtön nem egy, nem kettő, hanem egy egész csapatnyi gimnazista bukkant fel, hogy a cammogó beatek és a moll akkordok között a késő tinédzser kor mindennapjainak nehézségeiről meséljenek. Az Avant Gang annyira friss, hogy még bármi lehet belőlük, de már így is értékesek amiatt a kis plusz szín miatt, amit ebbe a gyakran lehangoló évbe hoztak. Közülük is kiemelkedni látszik gyuris, aki éppen a napokban tett közzé egy egész albumnyi szomorkás jamet. Időnként el lehet csípni fellépésüket is, mint ahogy a szintén nagyszerű Soft Shell sorozaton is feltűntek már, úgyhogy szemeket nyitva tartani.

ROUTE 8

A ködös hauzzene grand wizardja, és a hírhedt hogyan ne vedd magad túl komolyan-kurzus life coach-a, Route 8 Szilvió azok közé tartozik, akik kérdés nélkül kapták a meghívót az első budapesti Boiler Room DJ-pultjába, és itt pontot is tehetnénk a mondat végére. De nem teszünk, mert ő azok közé tartozik, akik folyamatosan a nemzetközi klubzenei térképen tartják Magyarországot, hívják mindenfelé, Detroitban még egy legendás gépparktolvajlásba is belezuhant (aztán még legendásabban megkerültek a hangszerei), az edgy hazai partitrekkek elsőszámű hírnöke. Fun fact: mindezt úgy érte el, hogy mindössze 2013 óta aktív.

ALLEY CATSS

Az Alley Catss Janky Máté fő projektje, aki, bár fiatal tehetségnek számít, mégis régen, már tizenkét éves kora óta ontja magából a feszítő hangulatokat. Még csak első éves a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, de mögötte van több tucatnyi megjelenés (újabban pedig még egy saját kiadót is igazgat), amik az ambient, a zaj, a kollázs és a tánczene határait kutatják. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy kiváló megfigyelő, aki iszonyúan izgalmas nézőpontokat talál, ha pedig ehhez még hozzávesszük a félelmet nem ismerő érzékenységét és azt, hogy bármilyen témában képes sodró hangulatokat felépíteni, akkor rögtön világos miért említjük a legizgalmasabb magyar előadók között.

GÁBOR LÁZÁR

Gábor Lázár az ország egyik leginkább megbecsült elektronikus zenésze. Elmondhatja, hogy együtt dolgozott a stílus nagyjaival, Russel Haswell-lel és Mark Fell-lel, Lorenzo Senni Presto!?-ján, a Boomkat The Death Of Rave-jén és a Shelter Press-nél jelentek meg kiadványai amellett, hogy a világ számos pontján fellépett már, köztük olyan neves klubokban is mint a Berghain. Absztrakt kompozícióiban rendszerint egyetlen szintetizátor hangot használ, kiadványai pedig ezt a végtelenségig lecsupaszított eszközt használva a tánczene alapfogalmaival és a ritmikák érzékelésével kísérleteznek. A trükk az, hogy mindezek a kísérletek sokkal de sokkal szórakoztatóbbak, mint azt elképzelni lehetne, éppen amiatt, hogy ez a szigorúan analitikus megközelítés lenne az utolsó, amitől az ember mondjuk funkos húzásra számít. Élő fellépésein a hang újabban egy hozzá illő fény installációval egészül ki, ami egy újabb szintre emeli az agy- és csípőtekerő összhatást.

YINNA

Yinna a híres-neves Farbwechsel egyik legújabb és valószínűleg első női tagja. Hosszú-hosszú évek óta aktív dj-ként, két éve pedig saját műsora is van a Tilos rádión Outline címmel, ahol a látóhatáron túl eső house zenék feltérképezése az elsődleges téma. Saját számaiban és dj szettjeiben is a hűvös, kicsit elidegenítő hangulatokat és a mélységekbe vezető örvényeket keresi. A C I D W I T C H néven pedig időnként felbukkanó közös felállása van Alexandr-rel, akivel egyesített erővel forgatják fel a budapesti tánctereket.

S OLBRICHT

S Olbricht amellett, hogy az ország egyik leginkább elismert kiadójának, a Farbwechselnek az alapítója, nagyszerű producer is (olyan kiadóknál jelentek meg a zenéi, mint az Opal Tapes, a Lobster Theremin vagy Lee Gamble UIQ-ja) így mindenképpen az egyik központi alakja a magyar zenei életnek. S Olbricht a zajos techno és house ütemek, az elmélázó, borongós dallamok és a mindent átölelő halk sistergések között érzi magát igazán otthon. Ami viszont igazán kiemeli tömegből, az az arányok ösztönös, pontos ismerete és az árnyalt ízlése. Érdemes követni hiszen már hosszú évek óta kiegyensúlyozottan izgalmas, amihez csak nyúl.

MÏUS

Ami egy melegszívűre szabott elektronikus pop-projektjént indult Horányi Júliával 2011-ben, az mára egy elmélyültebb egyemberes műsorrá transzformált. Álmos Gergely áll mögötte, aki civilként épületeket és mozidíszleteket tervez, ami nyomban magyarázatul is szolgál az aprólékos részletekre fordított, kiélezett figyelemre, ami süt minden egyes hangból – miközben az erőlködős verejtékszag még csak kanyarban sincs. Tavaly jelent meg az EIGENGRAU című harmadik Mïus-album a berlini Sonar Kollektiv gondozásában, amit hallgatva galaktikus érzések szállnak meg, az nem lesz véletlen: emberünk ugyanis Ridley Scott legújabb sci-fijén dolgozott akkoriban, amikor a zenéket írta.

WAVE TWINS

Laura és Anna 2015-ben egy születésnapi bulin találtak egymásra, majd kezdtek el dolgozni egy azóta füstbe ment név alatt, és lettek végül Wave Twins, elmozdulva a technó felé. 2017-es ladyfestes fellépésükkel végleg beírták magukat az odafigyelnivaló nevek közé, fellépéseiken ügyesek, agilisek, és kellő mértékű kísérletező kedvvel is rendelkeznek. Laura ezen felül Lau néven már keresett budapesti dj, aki lehengerlő szettjei miatt már eljutott oda, hogy mondjuk Avalon Emerson előtt is simán játszhat.

A I W A

Békésen guruló, álmodozó, kicsit misztikus és persze mindig grúvi, Aiwa vasakból előcsalt számai olyan selymesek, hogy gyakorlatilag minden élethelyzetbe és környezetbe könnyedén belesimulnak, legyen szó klubokról, hálószobákról, ingázásról, melóról, edzésről vagy mondjuk házibuliról. Bár néha-néha előfordul, hogy sötétebb árnyalata is van a hangulatoknak, azért Aiwa motívumait mindig dominálja egy optimista galoppozás függetlenül attól, hogy épp milyen stílusban merül el. Érdemes próbát tenni mondjuk az itt ajánlott kiadványával, mint ahogyan érdemes próbát tenni az improvizációkra épülő élő fellépéseivel is.

SURFALONE

Néhány hete egy titokzatos videó jött meg a semmiből. Azóta kiderült, hogy a tükörfejű-kapucnis alakhoz Papp László tartozik, az NVC buliszervezőbrigád egyharmada, aki Subotage néven az elmúlt tíz évben inkább a tánctéri talpakra támaszkodott, most viszont inkább befelé fordítja a folyamatot az új projektjével. Surfalone egyfajta önterápiaként született meg, hogy az végül egy belső utazásba torkolljon, amiket visszafogottan szőtt dallamok és kerek szintik szegélyeznek, miközben a technó kezét továbbra sem engedi el.

ALEXANDR

Nem csak a feminista DJ-kollektíva A C I D W I T C H főpapnője. De az egyik futtatója is a havonta jelentkező queer bulisorozatnak, az OMOH-nak, ami egy régóta tátongó űrt tölt be a honi melegközösségekben, elsősorban azokra lőve, akik nem igazán tudnak mit kezdeni a Kylie Minogue és Erasure slágerekkel, mert inkább a zsigeri house-zal és technóval kezdenének valamit. Alexandra gondoskodik róluk (is).

NORWELL

A Farbwechsel alapító Norwell ugyancsak évek óta fontos szereplője a hazai zenei életnek. Ez idő alatt hosszú utat járt végig, idén pedig a techno felől újabb két lépést tett a wave és az electro felé, aminek többek között az lett az eredménye, hogy a szuperizgalmas Dalmata Daniel kiadónál megjelenő kislemezét például Helena Hauff is a 2017-es év kedvenceként emlegette. Zenéit az a monumentális dalokat szülő küzdelem teszi mindig érdekessé, amiben az analóg hangszerek igyekeznek kordában tartani a minduntalan utánpótlást nyerő, túlcsorduló érzelmeket.

FOR.

Egy gyárban állsz, ami tömve van nehézgépezettel. A fénynek gombostűfejnyi szikrája sem hatol be a hatalmasat nyomasztó beltérbe. Épp lejövőben vagy egy bad tripről, épp kinyílnak az érzékeid. Egyedül. És akkor a gépek dolgozni kezdenek a füledre. Na, hát valahogy így érezheti magát az ember, ha elmegy egy FOR. előadásra: Gryllus Ábris és Farkas Miklós nappali grafikusi szerepeikből kilépve sűrű, posztipari sújtásokat állítanak elő, amik élőben működnek a leghatékonyabban. Szóval tessék élőben is meghallgatni őket, nem csak itt.