A könnyűzenei univerzum újabb és újabb galaxisait felfedező kora kilencvenes években jelent meg a happy hardcore, ami olyan volt, mintha donaldrágót ütöttek volna fel MDMA-val és robbanócukorral bevont speeddel. A műfaj tisztességesen el volt látva hipergyors breakbeatekkel, amik viszont idővel önálló életre keltek, megkomolyodtak és sötétebbé váltak, hogy a törésvonalból rügybe pattanjon a jungle tekno néven ismert alstílus. Aki pedig az elsők között locsolgatta, az Ron Wells volt, a számos művésznév és még annál is több zene mögött álló ember, a híres Sound Entity Studio futtatója, akinek (és a szintén hozzá kötődő Basement Recordsnak) elvitathatatlan szerepe volt abban, hogy a hardcore-t átvezesse a jungle-ba és a mélyebb drum & bassbe, amit akkoriban az “intelligens” jelzővel illettek.

Húsz év elteltével Ron most újra bekapcsolta a régi gépeit, a régi beállításokkal, hogy felélessze a műfajt – ami nem annyira nehéz, hiszen aki jól figyel, az észrevehette, hogy a dzsungel törései egyre-másra kúsznak vissza az aktuális elektronikus zenékbe (és nyilván az is lökést adott neki, hogy 1300 fontért kelt el az ő első Fast Floor albuma, az On A Quest For Intelligence a lemezgyűjtők kánaánjában, a Discogson).

Ron szerint nincs értelme a visszatérésnek új számok nélkül – most viszont nézzük meg a műfaj tíz alapvető számának segítségével, és az ő szavainak kíséretében, hogy miért is volt akkora dolog a jungle tekno.

Ruff With The Smooth – Sounds Superior (Basement Records 1993)

“Képzeljük el a Kraftwerket, csak mérföldekkel szaporábban, klubosabban és derekas breakbeatekkel az alagsorban – én így írnám le a jungle teknót. Ha úgy hangzik, mintha idegenek hagyták volna itt az embereknek felfedezésre, akkor az valószínűleg szintén az. És ez a trekk gyakorlatilag összefoglalja ezeket a jellemzéseket: a legendás bristoli dj-vel, Donavon Badboy Smithszel közösen írtuk, és igazán sóhajtozós emlékeket hordozok a szívemben a stúdiózásról.”

Fast Floor – 7th Heaven (Smooth Recordings 1994)

“A Fast Floor én voltan és Paul Clarke, sok projektet vittünk közösen. Pedig ő egy tradicionális értelemben vett popzenész volt, nulla klubzenei rutinnal, de ki akartam szélesíteni vele a látókörömet. Ennek eredményeképp minden Fast Floor release egészen melodikusra sikerült, ennek itt pedig különösen álmodozós hangvétele lett. Mindig úgy tartottam, hogy a jungle teknónak érzelmesnek kell lennie, de nem úgy, hogy végigmosolygod, hanem hogy valamiféle fura, túlvilági hangulatot áraszt.”

Electronic Experienced – No 303 (Basement Records 1993)

“Ha van valami, ami összefoglalja a stílus leglényegét, akkor ez itt az – pedig ez a szám egy érdekes technológiai szintézis eredménye. Alex Reece-szel csináltuk, és volt egy Yamaha szintink, de valójában egy Roland 303 hangzását szerettük volna, úgyhogy nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy ennek a hangzását leutánozzam. Így mentek a dolgok akkoriban: addig bindzsizni, míg azt a hangzást nem kaptuk, ami a fejünkben volt.”

20 Hurts – The Voice (Sound Entity 1993)

“Na, ez nagyon vicces volt. A vokál, ami azt mondja, hogy “ez az eksztázis hangja, ne hagyd, hogy kontroll alatt tartsalak”, az enyém. Pedig nem antidrog propaganda, csak poénnak gondoltuk. Zeneileg pedig ott van egy kis belga hangzás is, ami akkoriban erős hatással volt a hardcore-ra. A végeredmény elég vad: komor és izgalmas és gyors – egyébként azokban az években úgy érezhetted, hogy a tempó szinte minden hónapban gyorsult. Imádtam.”

Kev Bird & The Wax Doctor – TBM (Basement Records 1992)

“Ez az egyik első jungle teknó lemez, és több szempontból is jelentős. Először is, az EP-t, amin volt, Wax Doctor és Kev Bird arról a Hillingdon Hill 14B címről nevezte el, ami a régi pecóm, két kiadót és egy rádióadót is toltunk onnan, meg a Sound Entity stúdióját, csomó nagy figura fordult meg ott, Carl Coxtól Colin Faverig. Továbbá úgy tűnt, hogy a hangzása saját életre kel, személyiséget ad a műfajnak.”

Fast Floor – Plight Of The Innovators (Smooth Records 1993)

“Ez nekem elsősorban arról a hangról szólt, amit vagy fél napon át csiszolgattam-mutálgattam a Korg 01W-men, hihetetlenül leizzasztott. Talán ezért nem is nagyon lehetett hallani ilyet később sem. Még most is fel tudom idézni, milyen volt azt a szintit elvinni a lehetőségeinek a határáig. Még jó, hogy meghagytam ezt a gépet az eszköztáramban, csak ezért a soundért.”

Smooth But Hazzardous – We Are The Creator (Sound Entity 1993)

“Az itt hallható hangminta annak a régi szokásomnak a gyümölcse, hogy mindig elindítottam egy felvételt, amikor ment a tévé, hátha találok valami jó hangmintáznivalót. És akkor egy napon a Star Trekben William Shatner száját elhagyta, hogy we are the creator. Tudtam, hogy ha nem ez a bomba sample, akkor semmi sem az! Egy elég kellemesen sötét jungle teknót építettünk köré.”

Hedgehog Affair – The Pipe (Sound Entity 1994)

“Ez én voltam és oldschool barátom, Spencer T. Rengeteget dj-zett, úgyhogy egyszer szóltam neki, hozz pár breakbeatet és összedobunk egy zenét. Végül jópárat csináltunk, ez volt az utolsó közös. Akkor, 94-ben a jungle tekno a csúcsán volt, de hamar bejött az intelligens d&b, ami teljesen elhagyta a négynegyed pumpát, de én ragaszkodtam hozzá, ameddig csak tudtam. Hogy miért, ahhoz hallgassátok meg ezt.”

Wax Doctor & Jack Smooth – A New Direction (93 Remix) (Basement Records 1993)

“Élveztem ennek az eredetijén dolgozni Wax Dokival 1992-ben, igazi trú jungle teknó, amiből végül valamiféle himnusz vált, miutám olyanok kezdték el pörgetni, mint Grooverider. De úgy éreztem, van még némi befejezetlen ügyletem vele, ezért a következő évben megremixeltem, és szerintem ez azon ritka alkalmak egyike lett, amikor az átdolgozás javít az eredetin.”

Kev Bird – This Is A Trip (Basement Records 1992)

“Kev zseniális figura, megvolt benne ez a rejtélyes képesség, hogy masszív klubrobbantó bangereket írjon, mint amilyen ez itt. Nagyon örülök, hogy eljött hozzám és együtt melózhattunk rajta. Ő hozta az alapanyagokat, én pedig segítettem a főzőcskében.”

Published March 15, 2018.