10+1 zene, ami mélyen hatott az Extrawelt munkásságára - Electronic Beats Hungary

10+1 zene, ami mélyen hatott az Extrawelt munkásságára

Január 20-án ismét az Akvárium Klubba jön Arne és Wayan. Ennek örömére rákérdeztünk azokra a trekkekre, amik nyomot hagytak bennük, sóhajtós nosztalgiával gondolnak rájuk, vagy egyenesen inspirálták is az Extrawelt hangzásvilágát. Övék a szó!

The Hypnotist – Pioneers Of The Warped Groove

Először hallgatni ezt olyan volt, mint egy megvilágosodás. Valójában az első kupac technólemez között volt, amit megvettünk Hamburgban, és hazaérve nem győztük újra meg újra az elejére rakni a tűt, miközben teljesen megkattantunk rá. Ez hihetetlen régen, 27 (!) éve volt, és mégis máig minden egyes hangja csiklandozza a gerincet. Nyugodj békében, Caspar Pound!

Leftfield – Phat Planet

A torzított dobok olyanok, mint valami fétis, tetszik vagy nem. Az egész Rhythm & Stealth album egyfajta hangzásbeli referenciapont volt nekünk évekig, a Phat Planet ütősei meg hát a legütősebbek között vannak, amiket valaha hallottunk.

Emmanuel Top – Turkish Bazar

“The music was…” és már el is vesztettük a fejünket. Jim Morrison hangja azzal az ugató TB303-mal párosítva mindig szétszedett minket a táncparketten! Ha a zene drog, akkor a Turkish Bazar maga a hamisítatlan LSD!

Nico – The Wire

Néha egyszerűen csak vegytisztának kell lennie. Egy pulzáló lábdob, egy húzós basszusmenet és még egy kevés ez-az, aztán ez az egész csak megy és megy… És csak reméled, hogy sosem marad abba.

X-Dream – Psychomachine

Nem titok, hogy első zeneíró csecsemőlépéseinket Marcus és Jan segítségével tettük meg. Bár a barátság könnyen elmossa a határokat az alkotás szeretete és a hozzád közel állók szeretete között, mi elmondhatjuk, hogy őszintén nagyra tartjuk, amit letettek az asztalra. A Psychomachine vitathatatlanul a mesterművük. Egy kis patakként indul, és fenséges folyóvá dagad. A sötét hangzás és a félhangokból álló harmóniák furcsán hatottak akkoriban egy máskülönben tipikus trance trekkben, de direkt megtagadták, hogy létrehozzák a jó öreg “kezek a magasban” feelinget, amire a legtöbb DJ utazott. Ez a zene mindazonáltal tele van érzelemmel, és végtére is ez az, amit minden művészeti ágban keresünk.

Wassermann – W.I.R (Sven Väth Remix)

Már az eredeti is remek, de nekünk mindig is erről a Sven újragondolásról szólt. Szépen ledönti az alapokat, miközben életben hagyja az érzékenységét, kihangsúlyozva azt egy kontraszttal az akkord és az érzelmes vokál között. “Es kommt von Herzen…”

Biosphere – Baby Interphase Remix

Annyi elképesztő Biosphere kiadvány van, választhattunk volna egy csomó mást is, a The Shieldet vagy a Novelty Wavest, de muszáj kiemelnünk ezt a klasszikust. Nem lehet megunni ezeket a jeges, mégis szívet megkapirgáló dallamokat.

Andrea Parker – Ballbreaker

Egyesek azt mondják, sötétnek kell lennie ahhoz, hogy meglásd a fényt. Hát, ez eléggé sötétre sikerült. Egyébként tíz perces, és még így is rövidnek tűnik! Bármikor el tudunk veszni a sound designjában, a visszhangokban, a torzításokban, a torzításokban, a torzításokban… A rohadt életbe is, kell az a torzítás!

I-F – I Do Because I Couldn’t Care Less

Nyers és tiszta mint az arany! Az egész elektró zsáner mindig is hatalmas súllyal ékelte be magát a hatásaink közé, és rendszeresen írunk mi is elektrókat, csak nem igazán találjuk meg a megfelelő helyet a kiadásukhoz. I-F, Carl A. Finlow, Drexciya, Freddy Fresh, Aux88, Anthony Rother, Two Lone Swordsmen, ők mind azokhoz az elsőhullámos producerek közé tartoztak, akiket csodáltunk, de a dolog nem állt meg, máig számos elektró találja meg az útját a lemezpolcunk felé.

Visit Venus – Space Nazis Must Die

A kedves címtől eltekintve, ez a tökéletes példája annak, hogyan építkezzen az ember. Minden a helyén van. A mix, a hangok kiválogatása, a bevezetés, a levezetés, a melódia összekombinálva a masszív dobokkal… Miközben önmagában minden elem egyszerű és minimál, ebből is látszik, mennyire nem kerül sokba, hogy érzelmeket gerjesszünk. Ebben pedig rengeteg van belőle. Atom trekk!

+1: Luke Vibert – Big Soup (Album)

Ez volt a mi jegyünk a Vibert bolygóra. Rengeteg lebilincselő zenét hozott össze hosszú időn át, és hoz össze a mai napig, de számunkra ez volt a fáklya, ami vezetett az úton. Nem is tudunk mit választani, ezért maradunk az Intrónál, aki meg szeretne, menjen tovább. Ami egyébként a legjobban meggyőzött minket, az a játékossága és könnyedsége. Bánjuk is mélyen az esetet, amikor egyszer egy fesztivál után egy kis faluban ragadva, mert nem jött az autó értünk, beszélhettünk volna vele, de annyira berezeltünk, hogy nem jött ki a szánkon több egy hellónál. Talán legközelebb!

A Fear Of An Extra Planet lemezbemutató turné budapesti buliját itt lehet visszaigazolni a Facebookon.

(Nyitókép: Sebastian Magnani)